2. Dibáczi Dóra írásai
Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!




Az értékrended többet mondd rólad, minden szónál!

Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe. Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is.

olvass tovább

A barátság sem bír el mindent

Itt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.

olvass tovább

A boldogság megélése a mindennapokban

Hajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.

olvass tovább

Lehetek én is az egyetlen?

Talán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.

olvass tovább

Egy dolgozó családanya túlélési tippjei

A mai rohanó Világban sokszor kapom magam azon, délután kettőkor, hogy reggelizni is elfelejtettem. Felkelek, elkészítem a gyerekek tízóraiját, és a reggeli, iskolába tartó versenyfutás közben igyekszem magamnak is olyan külsőt varázsolni, amitől az utcán szembejövő emberek nem futnak el a másik irányba ijedtükbe.

olvass tovább

Néha meg kell állnunk, hogy meglássuk a varázslatos pillanatokat

Nem kell bájital vagy bármi elérhetetlen tudás, hogy észrevegyük az apró, csillagszórószerű pillanatokat. Nem igényel extra intelligenciát, évekig tartó padban ücsörgést, de még csak különösebb energiabefektetésre sincs szükségünk. Főleg nem olyasfajtára, aminek aztán körülbelül annyi hasznát vennénk, mint a kotangens függvénynek a Lidl-ben, bevásárláskor. Kell hozzá viszont önismeret!

olvass tovább

Szingli anya társat keres – jelige

Bár, nem tartoztam soha azon egyedülálló Nők táborába, akik görcsösen akartak párt keresni, sőt, a 10 éves kapcsolatom meggyászolása után kifejezetten élveztem az „egyedül” töltött pillanatokat. – Persze, az „egyedül” szó, az anyaként mindig csak egy feltételes mód.

olvass tovább